Fotózás

Fotózás, digitális fotózás fogalmai

Megapixel:

Talán a legtöbbször emlegetett jellemző a fotózás témakörén belül. A kelleténél talán kicsit túl sokat tulajdonítanak neki, sokan azt gondolják, hogy minél nagyobb megapixel számú gépet érdemes venni, hiszen ez határozza meg a kép minőségét. Ez persze nem igaz, a megapixel alapvetően csak a kép felbontását határozza meg, tehát csak azt, hogy vízszintes és függőleges irányban hány pixelből álló képet tudunk készíteni. A képminőség a képérzékelő szenzortól és az optikától függ! A drágább tükörreflexes fényképezőgépek sokkal jobb képminőséget produkálnak a kompaktokhoz képest a nagyon jó minőségű és nagyméretű szenzoroknak köszönhetően. Minél nagyobb egy képérzékelő, annál könnyebb több és több pixel beletömni. Az elkészült kép tehát a fényképezőgép szenzorjának a minőségétől/konstrukciójától függ (és az optikától), a nagy megapixel szám inkább csak egy "mellékhatás" a nagyméretű szenzorok (24-36mm vagy akár nagyobb) esetében. Így elmondható, hogy a képminőség általában javul, ahogy egyre komolyabb kategóriára váltunk: kompakt -> bridge -> tükörreflexes. 5-6 megapixel már bőven elegendő szinte mindenféle otthoni használatra, 10-12 megapixel már üzleti felhasználásra is alkalmas.
Régebben nagyobb volt a különbség az olcsó kompakt gépek és a profi tükörreflexesek megapixelszáma között, mostanra viszont mintha közelebb került volna egymáshoz a két véglet. Ma már egy egyszerű kompakt gép is elérheti a 15-20 megapixelt, ugyanakkor a legújabb tükörreflexesek 20-22 megapixel környékén megálltak (persze van példa a szándékosan nagy (30-35) megapixelt igénylő vásárlók kielégítésére is). A Canon jelenlegi csúcsgépei például mind 18-22 megapixel között vannak: Canon 1DX, 5Dmk3, 6D, 7D. Az előbbire talán az a magyarázat, hogy nagy marketingereje van a 'megapixelnek' és a kompakt kategóriában ez még hatással van az eladásokra. A tükörreflexes gépeknél viszont a felhasználóknak a legfontosabb általában a képminőség, így a gyártók nem feltétlenül tömik tele pixelekkel a képérzékelőt.

Rekesz, blende, rekeszérték:

A három legfontosabb dolog, ami szerintem az igazán zseniális fotókhoz nélkülözhetetlen:

- Jó blendehasználat
- Jó fókuszhasználat
- Jó kompozíció

Ha ezt a hármat jól csinálod, és a három együtt jó összhangban van, akkor egy teljesen új világ nyílik ki előtted!
Nézzük mi is az a blende és hogyan kell használni. A blende, vagy más néven rekesz nem más, mint egy változtatható átmérőjű kör alakú nyílás, amin keresztül a fény bejut a képérzékelő szenzorhoz. A blendéd átmérőjének változtatásával tudod kontrollálni, hogy mennyi fény jusson a szenzorra. A különböző átmérőket sorszámmal is elnevezték, így kialakult az alábbi számsor:

Forrás: internet

Amint látod, egyszerűen egy f szám mögé írják azt a számot, ami megmondja, mekkora a blende mérete. Hogy pontosan miért ezek a számok használatosak, miért nem egyszerűen 1,2,3,4, stb., annak megvan az oka, viszont ebben a könyvben nem térnék ki a technikai részletekre. Amit viszont fontos tudnod, hogy a fenti szomszédos értékek között kétszeres fénymennyiség az eltérés. Az f/2 rekeszértékre állított blende kétszer annyi fényt enged be, mint az f/2.8-ra állított blende. Ugyanígy az f/2.8 és az f/4 között is kétszeres eltérés van. Ebből következik, hogy ha f/2-ről leveszed a blendédet f/4-re, akkor negyedannyi fényt fogsz beengedni a gépedbe! Könnyű kiszámolni, hogy az f/1.4-hez képest az f/16 már csak 128-ad annyi fényt enged be a szenzorra.

Így érdemes megjegyezni: minél kisebb az f szám, annál több fény jut be a szenzorodra!

Természetesen szeretünk minél több fénnyel fotózni, így felmerülhet benned a kérdés, hogy miért nem a legtágabb blendét használjuk mindig. Ezzel el is érkeztünk a mélységélesség fogalmához.

Mélységélesség:

Fotózás során mindig fókuszálsz valahova, a fényképen az a pont lesz a legélesebb. A mélységélesség azt határozza meg, hogy a fókuszpontodon kívül még előtte és mögötte mennyi minden legyen éles. Minél kisebb rekeszérték számot használsz (pl. f/2) annál kevesebb terület lesz éles a fókuszpontod körül.

Forrás: internet

A fenti sorozat szemlélteti, hogyan változik a fotón a mélységélesség különböző rekeszértékek esetén. Mindhárom példában az oszlopra történt a fókuszálás. A fényképezőgép beállításai és a fotós oszloptól való távolsága változatlanok a három kép során.

Az első esetben kis rekeszérték lett beállítva (F1.8), azaz tág blendével készült a felvétel, így csak az oszlop lett éles, a háttér szépen elmosódott.

A második képen a nagyobb rekeszszámnak (F4) köszönhetően kicsit élesebb lett a háttér. Fontos megjegyezni, hogy az F4 azt is jelenti, hogy kb. negyedannyi fény jutott így a szenzorra, mint az első kép esetén.

A harmadik fotón F8-nak köszönhetően pedig még a háttér is éles lett. Így persze ugyancsak negyedannyi fény jutott az érzékelőre, mint a második példa esetén. Az első képhez viszonyítva pedig tizedhatod annyi fényből készült el ez a harmadik fotó.

A mélységélesség egyébként nem csak a blende átmérőjétől (azaz a használt f számtól), hanem még más tényezőktől is függ. Ilyenek például a fotózott tárgy fényképezőgéptől mért távolsága, a szenzorod mérete vagy a használt fókusztávolság. Rendkívül bonyolult a fizikája, könyveket lehetne írni a mélységélességről, a gyakorlatban az alábbiakat jó észben tartani:

- Használj minél kisebb f számot, ha azt szeretnéd, hogy csak a témád legyen éles, minden más elmosódjon. F/2.8 és alatta beszélünk igazán kis mélységélességről. Persze ehhez megfelelő objektívre van szükséged.

- Ha azt szeretnéd, hogy minden éles legyen a képen, állíts be F11-et vagy nagyobbat. Vigyázz, mert ilyenkor már nagyon kevés fény jut be a gépedbe!

- A képérzékelő szenzorod mérete jelentősen befolyásolja a mélységélességet. Valójában a kis mélységélesség a full frame tükörreflexes gépek erőssége. Ha igazán elmosódott hátterű képeket szeretnék készíteni, el kell köszönnöd a kompakt kategóriától.

- Minél közelebb hozod a témát a fényképezőgépedhez, annál jobban el tudod mosni a hátteret. Ha minden beállítást ugyanúgy hagysz, de pl. 3 méter helyett csak 1 méterre fotózod a témád, akkor a távolban lévő háttér elmosódottabb lesz.

- Minél nagyobb fókusztávolságot használsz, azaz minél jobban rázoomolsz a témádra, annál jobban el tudod mosni a hátteret.

Az f szám megadására, azaz a blendéd átmérőjének beállítására a fényképezőgépedet át kell kapcsolnod rekesz-előválasztó (Av) vagy manuális (M) módba.

Erről részletesen a Fotózás lépésről-lépésre e-könyvben olvashatsz!

Záridő:

A záridő annak az időmennyiségnek felel meg, ameddig a fényképezőgép beengedi a képérzékelő szenzorra a fénysugarakat. Egyszerű kompakt gépek ezt úgy oldják meg, hogy magát a képérzékelő szenzort „aktiválják” a megadott időintervallumra. Komolyabb tükörreflexes gépeken már külön zárszerkezet van. Ha lenyomod az exponáló gombot, akkor a zár kinyílik, a fény bejut a szenzorra, majd a megadott idő után a zár lezár, és vége a folyamatnak.
A záridő tipikus megadása pl.: 16 - 1/2000 mp. Ez azt jelenti, hogy 16 másodperces és 1/2000-ed másodperces záridőt is tud a fényképezőgéped. Ez a két határérték, a kettő között rengeteg záridőt be tudsz állítani, ezeknek a pontos értéke szabványos, azaz szinte minden gépen ugyanazokat a záridőket tudod alkalmazni.

A szabványos záridőket itt láthatod:

A lenti bal oldali kép egy hosszú záridőre a példa, így az autók fényszórói hosszú fénycsíkokat húznak a Petőfi hídon, a jobb oldali pedig egy nagyon rövid záridős fényképezést mutat, ahol a helikopter propellerei kimerevedve látszanak, pedig azok igazán gyorsan mozognak.

.

Kompakt fényképezőgépek általában 1/2000 mp-es záridőtől 8mp-es záridőig képesek működni. Nagyon ritka eset, ha ennél lassabb vagy gyorsabb záridőre szükséged lenne. Tükörreflexes gépek a zárszerkezetüknek köszönhetően általában 1/8000 mp-es záridőre is képesek, illetve 16 és 32 másodpercig is nyitva tudják tartani a zárat.

Nézzük, mikor milyen záridőt érdemes beállítanod:

Optikai zoom:

Azt a lehetőséget adja meg neked egy optikai zoommal rendelkező gép, hogy a lencse fókusztávolságát megváltoztasd. Ezáltal ráközelíthetsz arra, amit épp le akarsz fotózni. A fókusztávolság milliméterben van megadva, és azt jelzi, hogy a lencsétől milyen messze fókuszálódnak a fénysugarak egy pontba. Ha változtatunk a fókusztávolságon, akkor úgymond nagyíthatunk vagy kicsinyíthetünk a képünkön fotózás közben.
Az, hogy a fókusztávolság állítása milyen hatással van a fénysugarak terjedésére az objektívedben, hogyan fókuszálódnak egy pontba, illetve a nagyítás pontosan miért következik be... nos, ezeknek a részleteknek a fizikáját szerintem nem szükséges tudnod.

Helyette ezt a táblázatot érdemes megjegyezned:

Itt látsz egy példát arra, hogyan változik a kép a ráközelítés során:

Az optikai zoom-ot az objektíved teszi lehetővé számodra. Hogy ez a gyakorlatban hogyan valósul meg, és mit jelent a lenti, jelenleg igen népszerű és olcsó Canon kompakt fényképezőgép optikáján lévő 5x zoom, 5.0-25.0mm 1:2.8-6.9 kifejezés, azt a következő fejezet válaszolja meg.

Objektívek:

Ezt a fejezetet megtalálod a Fotózás lépésről-lépésre e-könyvben!

Digitális zoom:

Nem más, mint a kép egy részletének felnagyítása. A digitális zoom során nem tudod állítani a fókusztávolságot, csak a kész kép egy részletére tudsz ráközelíteni, és azt a teljes képernyőre ránagyítani. Ez azt vonja maga után, hogy a digitális zoom használata a minőség romlásával jár. Felmerülhet benned a kérdés, hogy mi értelme ennek az egésznek, hiszen ezt utólag grafikus programokkal is ugyanúgy meg lehet csinálni. Ez teljesen igaz, két apró dolog miatt viszont mégis hasznos lehet a digitális zoom. Az egyik eset egyszerűen az, hogy nem mindenki ért a grafikus programokhoz, így nekik sokkal egyszerűbb már a fényképezőgépen még jobban ráközelíteni arra, amit szeretnének. A másik apróság inkább egy érdekesség: a fényképezőgéped a digitális zoom után menti le a képet a veszteséges JPEG formátumra, azaz a géped a szenzorról kapott nyersanyagba nagyít bele, és utána készít belőle kis tömörítéssel JPG fájlt. Ha utólag akarod a képet valamilyen software-rel nagyítani, akkor már csak a tömörített (rosszabb minőségű) JPG képen tudod ezt elvégezni. Tehát egy nagyon picit jobb minőségű lesz a digitális zoom által kapott kép, ha még a fényképezőn alkalmazod a zoomot. A digitális zoom elég ritkán jelent használható funkciót, talán egyik jellegzetes használati módja az, amikor fotópályázatra akarsz elküldeni képet. Ekkor ugyanis sokszor nem engedik a fotó utólagos módosítását (még vágását sem) az eredeti képet kell elküldened, így ha egy fontos dolgot akarsz kiemelni és lefényképezni, akkor a digitális zoom segítségedre lehet. Általában 4x-es digitális zoommal látják el a gépeket.

Forrás: internet

Fehéregyensúly:

Ha fotóztál már otthon egy családi esemény alkalmával, akkor biztosan előfordult már veled, hogy kicsit sárgák lettek a fotók. Vagy nagyon sárgák... Erre a jelenségre a fehéregyensúly fogalma adja meg a választ.
A fényforrások általában nem tökéletesen fehér fényt bocsájtanak ki, hanem valamilyen keveréket, a fehérnek egy kékes, sárgás vagy vöröses árnyalatát. Sajnos a fényképezőgéped nem tudja, hogy épp milyen fényforrás világítja meg, amit épp le szeretnél fotózni, ezért meg kell mondanod neki. A fehéregyensúly beállítással teheted ezt meg! Szerencsére létezik automatikus beállítás, ami azt jelenti, hogy a fényképezőgép megpróbálja ügyes algoritmusokkal/mérésekkel kitalálni, hogy milyen fényforrás van jelen. Az esetek többségében ez elég jól működik, de minél több mesterséges fény van jelen, annál jobban összezavarodnak a gépek. Ezért van az, hogy otthon (este) az izzók fényénél nagyon ritkán sikerül olyan fotót készíteni, ami nem rikít a sárgától.
A fehéregyensúly a legnagyobb ellenségeddé tud válni, nézzük, hogyan tudsz harcolni vele. Alapvetően három lehetőséged van a rossz fehéregyensúly leküzdésére.

Az első megoldás, amit már említettem, hogy egyszerűen hagyod automata módban a fehéregyensúly beállítást (ez az alapbeállítás minden fényképezőgépen), és szurkolsz, hogy minél jobb legyen a végeredmény. Ez egészen addig jól működik, amíg természetes fényviszonyok között fotózol, például nappali városi képek, turistafotók, stb. Ha viszont mesterséges fények közé kerülsz, akkor számolnod kell azzal, hogy nagyon sárgák lesznek a fotóid.

A második lehetőséged az, hogy közlöd a gépednek, milyen fényforrás van körülötted. Ezt a beállítást ma már minden fényképezőgép tudja, legyen az a legolcsóbb kompakt vagy csúcskategóriás tükörreflexes. Ez a táblázat segít, hogy mikor melyik értéket állítsd be:

Ha otthon fotózol, akkor próbáld ki az izzó beállítást, valószínű jobb eredményt kapsz, mintha automata módban hagynád a géped. A fényképezőgépeken általában WB felirat jelzi a fehéregyensúly beállítására szolgáló gombot.

A harmadik lehetőséged, hogy RAW formátumban fotózol. Ezzel tökéletesen kiküszöbölheted a fehéregyensúly problémáját, ugyanis a RAW fájlokban a szenzorról leolvasott adatok nyers formában vannak tárolva, a fehéregyensúlyt pedig veszteségmentesen tudod változtatni. Ha egy JPG képen próbálod a fehéregyensúlyt helyrehozni, azzal biztosan rontasz a minőségén.

Lapozz tovább!

1. oldal: fotózás alapjai - 2. oldal: fotózás alapjai - 3. oldal: fotózás, fotókidolgozás - 4. oldal: fotózás linkek