Az alábbiakban a digitális fotózással, digitális fényképezőgépekkel kapcsolatban felmerülő kifejezésekre és fogalmakra találtok rövid leírásokat. A külföldi írások megértése céljából rendszerint angolul is feltüntetem a fogalmakat. Ez a dokumentáció elsősorban azoknak készült, akik most ismerkednek a digitális fényképezőgépekkel, azok jellemzőivel, így a leírás elsősorban az egyszerűbb, kompakt vagy bridge fényképezőgépek jellemzőit tárgyalja. Az első két fejezet a digitális fotózás fogalmait, a fényképezőgépek leggyakoribb paramétereinek leírását tartalmazza, a harmadik fejezet a fotókidolgozáshoz próbál segítséget nyújtani. Az utolsó fejezetben hasznos magyar és angol nyelvű linkek gyűjteménye található. A dokumentum frissítésével nem nagyon foglalkozom, így elnézést ha esetleg elavult információkat, vagy helyenként nem egészen pontos megfogalmazást tartalmaz (minden építő jellegű kritikát szívesen fogadok).

1. A digitális fotózás fogalmai

1.1 Megapixel (megapixel):
Talán a legtöbbször emlegetett jellemző. A kelleténél talán kicsit túl sokat tulajdonítanak neki, sokan azt gondolják, hogy minél nagyobb megapixel számú gépet érdemes venni, hiszen egyértelműen ez határozza meg a kép minőségét. Ez így nem igaz, a megapixel alapvetően csak a kép felbontását határozza meg, tehát csak azt, hogy vízszintes és függőleges irányban hány pixelből álló képet tudunk készíteni. A képminőség a CCD-től és az optikától függ! Természetesen a kettő között indirekt összefüggés van, tehát általában minél nagyobb megapixel számmal rendelkezik egy gép és minél drágább, annál jobb konstrukció, annál tisztább és élesebb képeket tud készíteni. Például a drágább tükörreflexes fényképezőgépek sokkal jobb képminőséget produkálnak a kompaktokhoz képest a nagyon jó minőségű és nagyméretű szenzoroknak köszönhetően, melyeket a gyártók általában nagyobb megapixelszámmal terveznek. Az elkészült kép tehát a fényképezőgép szenzorjának a minőségétől/konstrukciójától függ (és az optikától), a nagy megapixel szám inkább csak egy "mellékhatás" a nagyméretű szenzorok (24-36mm vagy akár nagyobb) esetében. 5-6 megapixel már bőven elegendő szinte mindenféle használatra, 10-12 megapixel már üzleti felhasználásra is alkalmas.

1.2 Effektív megapixel (effective megapixel):
Azt definiálja, hogy mekkora képeket tud készíteni a gép, tehát a keletkező pl. JPEG kép méreteiről informál. Ha például a gépünk maximálisan 2272 x 1712-as képet tud készíteni, akkor az effektív pixelek száma a kettő szorzata: 3889664 pixel, azaz kb. 3.9 megapixel.

1.3 Totál(tényleges) megapixelszám (total megapixel):
Megadja, hogy a fényképezőgépünk hány pixelben érzékelte a világról kapott képet, tehát lényegében a CCD felbontását definiálja. A CCD egy vízszintes és egy függőleges sorában levő pixelek számának a szorzata. Ennél pontosabb definíciót is lehet mondani az effektív és a tényleges megapixel fogalmára, sőt újabb, ezekhez hasonlóakat is meg lehetne említeni, de egyelőre ez a kettő bőven elég.

1.4 Felbontások (resolution):
A gépekkel általában nem csak a legnagyobb felbontásban lehet fényképezni, hanem több választható felbontás is a rendelkezésünkre áll. Így egy 2 megapixeles géppel lehet pl. 640 x 480 = 307200 = 0.3 megapixeles képet is készíteni. Minél többféle felbontást tud a gépünk, annál jobb. Közepes ha kb. 2-3 féle felbontást tud, 4-5 felbontás-képességnél már sok válsztási lehetőségünk van. Valójában nincs sok jelentősége ennek, hiszen általában a legjobb minőségben fogunk (és érdemes is) fényképezni. A profibb tükörreflexes gépek akár 8-10 féle felbontást is biztosítanak.

1.5 LCD:
A fényképezőn levő kis méretű kijelző, melynek segítségével megnézhetjük az elkészített képeinket, visszanézhetjük a felvett movie-t, vagy pl. a menüben járkálhatunk kedvünkre. Szinte minden esetben színes (TFT) kijelző van a gépeken, ám léteznek olyan fényképezők is, amikhez egyáltalán nincs LCD. Van kis felbontású (kb 60000 pixel) és van nagyobb, ezáltal élesebb, szebb képet adó kijelző is (kb. 130000 pixel). Általában inch-ben adják meg a méretét. 1 inch = 25.4mm. Néhány gépen van anti-reflective/reflective réteg is az LCD mögött, ami lehetővé teszi, hogy nagyobb fényviszonyok közepette is tisztán lássuk a monitort. Ritkán az LCD egyszerűen levehető a gépről. A 1.5 inches kijelző általános méretű, míg a kb. 2 inches már nagynak minősül. Pixelszámot tekintve 120-150 ezer körül beszélhetünk jórol, míg 70-80 ezer pixeles már kevésbé szép képet ad. Egy komolyabb gép 3 inches kijelzővel is rendelkezhet.

1.6 Optikai zoom (optical zoom):
Ez egy igen összetett fogalom. Röviden azt a lehetőséget adja meg nekünk egy optikai zoommal rendelkező gép, hogy a lencse fókusztávolságát változtassuk meg. Ezáltal ráközelíthetünk bizonyos tárgyakra, vagy újra visszatávolodhatunk az eredetire. A fókusztávolság milliméterben van megadva, és azt jelzi, hogy a lencsétől milyen messze fókuszálódnak a fénysugarak egy pontba. Ha változtatunk a fókusztávolságon, akkor úgymond nagyíthatunk a képünkön. A mm-ben adott távolságokat az alábbi csoportokba sorolják, mögöttük az angol elnevezés található:
· <20mm = Super Wide angle
· 24mm - 35mm = Wide angle
· 50 mm = Normal, a szemünknek megfelelő kényelmes látószöget adja ki (kb. 46 fok)
· 80mm - 300mm = Telephoto
· >300mm = Super Telephoto
Amikor optikai zoomot használunk akkor ezt a távolságot változtatjuk. Például, ha egy poharat fényképezünk, ami 35mm-es táv esetén a fél képernyőt betelíti, akkor kétszeresen rázoomolva, azaz 2 x 35 = 70mm-es fókusztáv esetén már az egész képernyőt kitölti a poharunk. Közepes kategóriába tartozik az optikai zoom körülbelül 3x-os értékig. Ettől fölfele már jónak minősül, 8-10 fölött pedig igen figyelemre méltó. A következő képen jól látszik, hogy egy 10x-es optikai zoommal rendelkező géppel könnyen ráközelíthetünk a nyuszi szemére, míg digitális zoomot (lásd: köv. fogalom) használva az eredmény jelentősen gyengébb lesz.

1.7 Digitális zoom (digital zoom):
Nem más, mint a kép egy részletének felnagyítása. Ha csak digitális zoommal rendelkezünk, akkor nem tudjuk állítani a fókusztávolságot, csak a kész kép egy részletére tudunk ráközelíteni, és azt a teljes képernyőre ránagyítani. Így természetesen a digitális zoom használata a minőség romlásával jár. Sokan tejesen fölöslegesnek tarták, mert azt mondják hogy ezt utólag grafikus programokkal is ugyanúgy meg lehet csinálni. Ez nem teljesen igaz, hiszen a fényképezőnk a digitális zoom után menti le a képet a veszteséges JPEG formátumra, viszont ha utólag akarjuk a képet valamilyen software-rel nagyítani, akkor már csak a tömörített (rosszabb minőségű) képen tudunk nagyítani. Tehát egy nagyon picit jobb minőségű lesz a digitális zoom által kapott kép, ha még a fényképezőn alkalmazzuk, nem pedig utólag. Persze veszteségmentes TIFF file-t feltételezve valóban ugyanaz lenne az eredmény egy grafikus programmal való nagyításnak mint a fényképező digitális zoomjának. A digitális zoom elég ritkán jelent használható funkciót, talán egyik jellegzetes használati módja az, amikor fotópályázatra akarunk elküldeni képet. Ekkor ugyanis rendszerint nem vághatjuk utólag méretre a képet, a pályázatra az eredeti képet kell elküldenünk, így ha egy fontos dolgot akarunk kiemelni és lefényképezni, akkor a digitális zoom segítségünkre lehet. Általában 4x-es digitális zoommal látják el a gépeket.

1.8 Fókusz módok (focus modes):
A fényképezők általában autofókusz üzemmódban működnek, de a komolyabbak lehetőséget ad manuális fókuszálásra is. Ez fontos lehet ha különleges képeket akarunk készíteni, vagy egyszerűen akkor, amikor az autofókusz felmondja a szolgálatot. Így Normal mód mellett tehát megjelenhet a Manual mód is. Van még egy igen fontos lehetőség is, amit macro fókusznak hívnak. Ez ad lehetőséget arra, hogy közeli felvételeket tudjunk készíteni apró tárgyakról igen jó minőségben. Szinte minden gépnél alapkövetelmény, hogy rendelkezzen normál és macró móddal is, és ezt általában ki is elégítik, míg a komolyabb fotósok a manuális módot is igénylik (objektíven állítható).

1.9 Fókusz hatótáv (focus distance):
Természetesen a fókuszálásnak vannak határértékei. Inch-ben vagy méterben szokás megadni, és külön definiálják wide és telephoto esetben is, azaz hogy a zoomtartományunk határain milyen fókuszálási képességekkel rendelkezik a fényképezőgépünk. Sokszor csak egyszerűen normál és macro módban adják meg(nem pedig normal-wide és normal-telephoto). Pl.: normal: 76cm - végtelenig, macro: 16cm - 76cm. Ezen a tartományon kívül a gépünk nem tud rendesen fókuszálni. Körülbelül 10-15 cm-nél lehet a macro határ, ez alatt jó macró-képességűnek mondhatjuk a gépünket. Ha normál módban 60-70 cm-nél közelebbre is képes fókuszálni, akkor elégedettek lehetünk. Az alábbi kép egy példa egy macro fotóra, ahol a szitakötő csak pár centiméterre volt az objektívtől, és így is sikerült éles képet készíteni a macro módnak köszönhetően.

1.10 Záridő (shutter speed):
A záridő az az időmennyiség, ameddig a blende beengedi a CCD-re a fénysugarakat. Tipikus megadása pl.: 16 - 1/2000 mp. Ez azt jelenti, hogy igen hosszú és nagyon rövid záridejű képeket is tudunk készíteni. Egy 16 másodperces záridő esetén nagyon sok ideig nyitva van a blende, így az rögzíti az erős fényforrások mozgását. Így kaphatunk például szép éjszakai fényképeket, melyeken a kocsik fénycsíkokat húznak maguk után. Minél szélesebb intervallummal rendelkezik a gépünk záridő tekintetében, annál több, szélsőséges helyzetben is tudunk ragyogó fényképeket készíteni vele. Minimális záridőt tekintve általában 1/1000-ről beszélhetünk, míg 1/4000 már tekintélyt parancsoló. Maximumnál pedig a 1-4 másodperc szokott az általános lenni, és egészen 20-30 másodpercig is találunk gépeket, melyekkel különleges éjszakai képeket tudunk készíteni. A bal oldali kép egy ilyen hosszú záridőre a példa, így az autók fényszórói hosszú fénycsíkokat húznak a képen, a jobb oldali pedig egy nagyon rövid záridős fényképezést mutat, ahol annyira kis záridő lett kiválasztva, hogy a helikopter propellerei tisztán látszanak, pedig azok valóban gyorsan mozognak.

.

1.11 Apertura tartomány (aperture range):
A záridőhöz kapcsolódik olyan módon, hogy ez is a blende egy tulajdonságára, egy állapotára utal. Ebben az esetben arról van szó, hogy milyen nagy a blendénk átmérője a fényképezés pillanatában. Nyilván minél nagyobb átmérővel készítjük képeinket annál több fény jut be a CCD-re. Ezzel nagyban lehet befolyásolni a kép élességét. Megadási formátuma pl.: F8. Az apertura (rekeszméret) úgy számolható ki, hogy az „f” fókusztávolságot elosztjuk a blende átmérőjével. Ekkor minél nagyobb a blende átmérő annál kisebb számot kapunk. Ezt a számot nevezik APERTURA-nak, vagy rekeszszámnak, és ezen szám értéktartománya van megadva. Ha pl. éles képet szeretnénk kapni egy nagy kiterjedésű tárgy minden pontjáról, akkor kis blende méretet, azaz nagy F számot kell választanunk. F2.8 – F4.8- ig mondhatunk általánosnak egy apertúra tartományt, míg F2.8 - F12 nagy tartományértéknek számít. Cserélhető objektíves tükörreflexes gépeknél még nagyobb F értékeket is találunk. A fenti gondolatmenetre az alábbi két kép egy példa: a jobb oldali kép fényképezése közben nagy F érték lett beállítva, aminek köszönhetően szinte minden éles a képen, a bal oldali kép viszont kicsit kissebb F értékkel lett fényképezve, így a háttér kicsit életlenebb lett.

.

1.12 Fehéregyensúly (white balance):
Erre azért van szükség, mert nagyon szélsőséges fényviszonyok is felléphetnek fényképezés közben, de egyáltalán minden egyes helyszínen más és más a fehér fény színe. Nincs a természetben két egyforma fehér szín. Szükség van korrekcióra, illetve meg kell mondani a kameránknak, hogy az adott fényviszonyok között „mi számít fehérnek”. Számszerűsítve egy táblázatban felsorolhatjuk, hogy milyen fényviszonyokhoz milyen színhőmérséklet tartozik.

Fény típusa --- Színhőmérséklet
Incandescent - izzó 2500K - 3500K
Twilight - szürkület 4000K
Fluorescent - fénycsővilágítás 4000K - 4800K
Sunlight - napfény 4800K - 5400K
Cloudy daylight - felhős napvilág 5400K - 6200K
Shade - homály 6200K - 7800K

Láthatjuk, hogy a napfény színhőmérséklete 4800K - 5400K körüli tartományban van, ami azt jelenti hogy 5500 Celsius fok körüli hőmérséklet felel meg a napfény színhőmérsékletének. Természetesen éppen ennyi a nap felszíni hőmérséklete. A fehéregyensúly állításával tehát azt lehet megmondani a fényképezőnek, hogy milyen árnyalatú fehéret tekintsen „alap” fehérnek. Általában minden gép rendelkezik néhány fehéregyensúly beállítással, de az amelyik 5-6 auto beállítást és manuálisat is enged, az már kiemelkedőnek mondható.

1. oldal - 2. oldal - 3. oldal - 4. oldal